Nagy szomorúsággal tapasztaltuk, hogy az újonnan kapott labdáink mind eltűntek. Sőt úgy megfogytak a labdáink, hogy nincs egy darab sem. A kis motor állományunk is jelentősen megcsappant. 
Ma (29-én) Pünkösd miatt zárva tartunk. De holnap, kedden a nyári nyitva
tartás szerint a játszótérre (csak a külső részre) tudtok jönni játszani. Bent még festenek,
és a takarítás valószínűleg szerdáig
eltart még. Így az eheti az ölbéli játékot az udvaron tartja
Györgyi.
A közlekedési táborunkba még mindig várjuk a gyerekek jelentkezését. Sajnos a sport és tánc táborba már beteltek a helyek. A jelentkezési lapot a Játszóház irodájában tudtok kérni munkatársainktól. Bővebb információkat pedig megtalálhatjátok erre a linkre kattintva: 
Ebben a fél órában csak a gyerekkel foglalkozom. Nincs házimunka, meg
intézni való, még más anyukákkal sem beszélgetek. Csak rá figyelek és
játszunk, meg nevetünk. Jó látni, hogy a többiek is élvezik, sok baba és
mama, nagymama, apa kacag együtt. A szeptembertől járó gyerekek már
tudják a játékokat, mondják a mondókákat, éneklik a dalokat. Mindenkinek
megvan a maga kedvence. Külön öröm, ha az sorra kerül. Mikor közösen
játszunk, mi felnőttek is visszaváltozunk egy kis időre gyerekké.
Lelkesedünk, mosolygunk, merünk bolondozni.
Megérkezünk. Örülünk egymásnak, és meghallgatom, hogy kinek mi a
mondandója, mit tanult épp az oviban, stb. Megszólal a zene. Többen már
hívás nélkül elkezdenek ugrálni. Kicsit táncolunk, bolondozunk,
ugrabugrálunk. A gyerekek ösztönösen mozognak a zenére, nincs figura,
meg lépés. Van viszont állatok utánzása, kígyózás és sok sok nevetés,
egyéni megoldások. Húsz perc után a felnőttek egy része már "kidőlt", én
is, csak nem mutatom. A gyerekek csak most kezdenek belejönni. Jönnek a
játékok. Mindenki héja, meg cica meg gólya akar lenni. A nagyobbak már
kiszámolják önállóan, a kisebbek utánoznak. Mindenki talál magának
szerepet. Már az utolsó játék jön, a gólyás. Megfogyatkoztunk, ki inni
ment, ki már mással játszik. A szülők új erőre kapva éneklik a gólyák és
a békák dalait. Mindenki jót játszott és táncolt, talán egy kicsit el
is fáradt. Már készülődünk haza, egy kislány jön oda hozzám. "Kimaradt
még valami." "Micsoda?" "Hát a kecske ment a kiskertbe..." "Hagyjunk
legközelebbre is valamit."
Először nem akartam hinni a szememnek amikor megjelent az első anyuka a homokozóba egy lapáttal a zsebébe, gondoltam csak véletlen, a nagy zsongás közepette oda tette. Majd teltek a napok és egyre több anyuka gondolta, hogy ez az, ez lesz a megoldás, hozunk otthonról egy lapátot, amivel csak a mi kicsikénk túrja a homokot :( Ugyanis a lapát a homokba fogyóeszköz a gyerekek kiviszik majd eldobják valahol a kavicsban, vagy az is előfordul hogy eltörik stb… 
