A blogunkban megjelent bejegyzésre érkezett ez kedves hangú levél, nagyon szépen köszönjük!
"Vannak "szerencsés" emberek, akik kertes házban laknak és amíg ők teszik a dolgukat, a gyerekük kinn játszik a kertben.
Mi
egy szegedi lakótelepen lakunk, tehát ha friss levegőt akarunk szívni,
akkor le kell menni. Mikor a kislányom már nem babakocsizott,
választhattam, hogy az utcán a kutyakakis fűben mászkál vagy bemegyünk a
körbekerített, szép, kulturált játszótérre. Nagyon szeretünk
játszótérre járni. A kislányom mászókázik, hintázik, homokozik, ezáltal
fejlődik a mozgása. Igaz, hogy 3 éves kor alatt nem igazán játszanak
egymással a gyerekek, de a nagyobb gyerekeket már követik, utánozzák és
alapvető dolgokat kezdenek el megtanulni a társas kapcsolatokról.
Én
nagyon jó fej anyukákat ismertem meg a játszótéren, akikkel jól esik
beszélgetni nap mint nap. Beszélgetés közben szemmel tartjuk a
csemeténket, sőt a másik gyerekére is odafigyelünk, ha pl. vki vészesen
közel megy a lengő hintához, elkapjuk onnan.
Nagyon
szeretem, hogy hasonló korú gyerekek anyukáival nap mint nap tudunk pár
szót váltani, tanácsot kérni-adni, ha kell biztatni a másikat.
Ha valaki részese akar lenni a traccspartinak, nem kell mást tennie mint
1, Rendszeresen járni a játszóra ugyanabban az időpontban.
2, Hangosan köszönni, amikor megérkezik.
3,
Készülni kb. dupla mennyiségű szép, színes gyümölccsel, vagy
kölesgolyóval (egészséges csemege) mint amennyi a gyerekének kell, így
adhat mindenkinek, aki kér (előtte a szülőktől meg kell kérdezni, hogy
szabad-e).
4, Neki kell ülni homokozni a gyerekével, kedvesen fogadni az odaérkező érdeklődő gyerekeket.
6, Hangosan köszönni, amikor
elmegy.
Ha
valaki ezt naponta végigcsinálja, egy, max. két hét múlva benne lesz a
bandában. Garantáltan tud beszélgetni már az első napon is. Mert
1, kontaktusba lépett a szülőkkel
2, szívességet tett nekik (de nem tolakodóan)
3, a rendszeresség miatt tudják, hogy számíthatnak rá.
Én
is féltem a játszótértől. De a gyerekem élvezi, és másfél évesen is
megpróbált már játszani a többi gyerekkel. Azok nem mindig értékelték,
de a nagyok után pl. szívesen szaladt ő is. Télen a hidegben szuper
volt a játszóház, ahol mindig tudtunk egy kicsit játszani, kimozdulni.
Mindig
van nálunk étel-ital, de igenis kunyizik... úgy, mint a többi gyerek: a
másiké mindig finomabb, így ő ott áll sorban, a másik gyerekek nálam.
Nem azért, mert éheztetném, hanem mert így érdekes. Szerencsére ezen a
játszón eddig ez senkit nem zavart.
Szerintem a játszótér az egészségről (levegő, mozgás) és a fejlődésről (megfigyelésen alapuló tanulás) szól.
Nagyon
örülök /talán inkább hálás vagyok/, hogy megtehetjük hogy minden nap,/
általában kétszer :)/ el tudunk menni a Máltai játszóra!
Ökrös Krisztina"
A bejegyzésben megjelent képeket Ökrös Krisztina vagy a blog üzemeltetőinek tudta nélkül nem lehet felhasználni.