Ölbeli játékok:
Ebben a fél órában csak a gyerekkel foglalkozom. Nincs házimunka, meg
intézni való, még más anyukákkal sem beszélgetek. Csak rá figyelek és
játszunk, meg nevetünk. Jó látni, hogy a többiek is élvezik, sok baba és
mama, nagymama, apa kacag együtt. A szeptembertől járó gyerekek már
tudják a játékokat, mondják a mondókákat, éneklik a dalokat. Mindenkinek
megvan a maga kedvence. Külön öröm, ha az sorra kerül. Mikor közösen
játszunk, mi felnőttek is visszaváltozunk egy kis időre gyerekké.
Lelkesedünk, mosolygunk, merünk bolondozni.
Megérkezünk. Örülünk egymásnak, és meghallgatom, hogy kinek mi a
mondandója, mit tanult épp az oviban, stb. Megszólal a zene. Többen már
hívás nélkül elkezdenek ugrálni. Kicsit táncolunk, bolondozunk,
ugrabugrálunk. A gyerekek ösztönösen mozognak a zenére, nincs figura,
meg lépés. Van viszont állatok utánzása, kígyózás és sok sok nevetés,
egyéni megoldások. Húsz perc után a felnőttek egy része már "kidőlt", én
is, csak nem mutatom. A gyerekek csak most kezdenek belejönni. Jönnek a
játékok. Mindenki héja, meg cica meg gólya akar lenni. A nagyobbak már
kiszámolják önállóan, a kisebbek utánoznak. Mindenki talál magának
szerepet. Már az utolsó játék jön, a gólyás. Megfogyatkoztunk, ki inni
ment, ki már mással játszik. A szülők új erőre kapva éneklik a gólyák és
a békák dalait. Mindenki jót játszott és táncolt, talán egy kicsit el
is fáradt. Már készülődünk haza, egy kislány jön oda hozzám. "Kimaradt
még valami." "Micsoda?" "Hát a kecske ment a kiskertbe..." "Hagyjunk
legközelebbre is valamit."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése