Személyes beszámoló - Ökrös Krisztina

A blogunkban megjelent bejegyzésre érkezett ez kedves hangú levél, nagyon szépen köszönjük!

"Vannak "szerencsés" emberek, akik kertes házban laknak és amíg ők teszik a dolgukat, a gyerekük kinn játszik a kertben. 

Mi egy szegedi lakótelepen lakunk, tehát ha friss levegőt akarunk szívni, akkor le kell menni. Mikor a kislányom már nem babakocsizott, választhattam, hogy az utcán a kutyakakis fűben mászkál vagy bemegyünk a körbekerített, szép, kulturált játszótérre. Nagyon szeretünk játszótérre járni. A kislányom mászókázik, hintázik, homokozik, ezáltal fejlődik a mozgása. Igaz, hogy 3 éves kor alatt nem igazán játszanak egymással a gyerekek, de a nagyobb gyerekeket már követik, utánozzák és alapvető dolgokat kezdenek el megtanulni a társas kapcsolatokról. 

Én nagyon jó fej anyukákat ismertem meg a játszótéren, akikkel jól esik beszélgetni nap mint nap. Beszélgetés közben szemmel tartjuk a csemeténket, sőt a másik gyerekére is odafigyelünk, ha pl. vki vészesen közel megy a lengő hintához, elkapjuk onnan. 

Nagyon szeretem, hogy hasonló korú gyerekek anyukáival nap mint nap tudunk pár szót váltani, tanácsot kérni-adni, ha kell biztatni a másikat.

Ha valaki részese akar lenni a traccspartinak, nem kell mást tennie mint
1, Rendszeresen járni a játszóra ugyanabban az időpontban.
2, Hangosan köszönni, amikor megérkezik.
3, Készülni kb. dupla mennyiségű szép, színes gyümölccsel, vagy kölesgolyóval (egészséges csemege) mint amennyi a gyerekének kell, így adhat mindenkinek, aki kér (előtte a szülőktől meg kell kérdezni, hogy szabad-e).
4, Neki kell ülni homokozni a gyerekével, kedvesen fogadni az odaérkező érdeklődő gyerekeket.
6, Hangosan köszönni, amikor elmegy.

  

Ha valaki ezt naponta végigcsinálja, egy, max. két hét múlva benne lesz a bandában. Garantáltan tud beszélgetni már az első napon is. Mert 

1, kontaktusba lépett a szülőkkel
2, szívességet tett nekik (de nem tolakodóan)
3, a rendszeresség miatt tudják, hogy számíthatnak rá. 

Én is féltem a játszótértől. De a gyerekem élvezi, és másfél évesen is megpróbált már játszani a többi gyerekkel. Azok nem mindig értékelték, de a nagyok után pl. szívesen szaladt ő is. Télen a  hidegben szuper volt a játszóház, ahol mindig tudtunk egy kicsit játszani, kimozdulni.

Mindig van nálunk étel-ital, de igenis kunyizik... úgy, mint a többi gyerek: a másiké mindig finomabb, így ő ott áll sorban, a másik gyerekek nálam. Nem azért, mert éheztetném, hanem mert így érdekes. Szerencsére ezen a játszón eddig ez senkit nem zavart.

Szerintem a játszótér az egészségről (levegő, mozgás) és a fejlődésről (megfigyelésen alapuló tanulás) szól. 

Nagyon  örülök /talán inkább hálás vagyok/, hogy megtehetjük hogy minden nap,/ általában kétszer :)/ el tudunk menni a Máltai játszóra!

Ökrös Krisztina"

A bejegyzésben megjelent képeket Ökrös Krisztina vagy a blog üzemeltetőinek tudta nélkül nem lehet felhasználni.